Slow parenting - Lassu neveles...

Tobbszor utkozom mar ebbe a kifejezesbe az angol nyelvu weboldalakon mostanaban es most, hogy kiprobaltam en is, be kell valljam, hogy mukodik! Tetszik! Ezt akarom es nem mast! :)

Nem szeretnek mar ordibalo anya lenni, aki mindig sietteti a gyereket, nem fontosabb a konyham tisztasaga, mint a gyermekem arcara kiulo orom, amikor megengedem, hogy - kis segitseggel - kuktaskodjon es segitsen nekem... :) O a legfontosabb, ezert belevagtam es meg is maradok ennel a modszernel hosszu tavon is, s orulok, hogy nem kesobb kerult tudomasomra ez a lehetoseg, hanem eleg koran, ha azt vesszuk, hogy a kismackom meg csak 2 eves es 8 honapos... 

Mirol is van szo? Arrol, hogy nem kell kapkodni, rohanni, nem kell seta kozben is siettetni, hogy "na gyere, menjunk tovabb, mert sosem erunk oda!" Ha csak setalunk es nem kell idore odaernunk sehova, legalabb akkor hagyjuk mar bekeben nezelodni, megallni, megcsodalni... 

Mi kb. 1-2 hete csinaljuk igy tudatosan, elotte is sikerult neha igy osszehozni, de en meg eleg amator voltam, es sokszor azon kaptam magam, hogy megint elkuldom mast csinalni, mint ha hagynam, hogy velem legyen es asszisztaljon a maga modjan, pedig milyen boldog olyankor!!! Imad segiteni! Olyan buszke magara, ha segit, es meg inkabb, amikor megdicserem erte es megkoszonom, hogy segitett... Es milyen buszken mondja, hogy "ketten sutottuk" azt a bananos sutit vasarnap... Ezekert a pillanatokert erdemes elni!!! 

Talan irtam mar, hogy a kovetkezo eveket, amig iskolas nem lesz a gyermekunk, kineveztem a "lassu eveink"-nek... Nem ironikusan lassu-, hanem tudatosan lassu... Meg-megallo, nezelodo, sehova nem sietos evek allnak elottunk es alig varom megelni minden pillanatukat! Megallni a hid kozepen es nezegetni az elhalado hajokat, orakig bamulni a kovekre ki-kibujo rakokat es a vizben uszo halakat... Ledobni magunkrol a ruhat es uszni egyet, seta kozben, mert ilyeneket is sokszor csinalunk mostanaban! :) Es jo!!! Stressz nelkul! Anelkul, hogy azt mondanam, hogy nem lehet, nem illik, mit szolnak az emberek? Oke, nem meztelenul furdok (a gyermek neha igen), de amiota az osszes alsonemum fekete, azota siman elmegy bikininek is az also es mivel hamar megszarad, egy kis pancsolas utan visszaoltozom es megyunk tovabb... Egyik este meg a kis dottora is felszalltunk ugy, hogy felul ujjatlan felso, alul meg strandtorolkozo volt rajtam, mert meg nem szaradtam meg teljesen... Mentunk egy kort, majd visszahozott ugyanoda, ahonnan indultunk es szerintem senkinek fel sem tunt, hogy rajtam alul egy szines torolkozo volt... :) Megcsodaljuk a helyi akvariumban a halakat, szinte minden nap, lassan eszunk, nem surgetem mar, mint regebben... Tanitom halat adni is, hogy erezze es ertse, hogy amit eszik, azert valaki megdolgozott, es az etel ajandek, mert sok ember es gyerek ehezik sajnos a vilagon, ezert koszonetet mondunk azert, hogy nekunk ma is volt mit az asztalra tenni... Elvezem en is, es elvezi o is, latszik rajta... Erti a dolgokat, megerti, felfogja es sokszor o maga meseli el, hogy "segitett az angyalom", hogy ne essek nagyot (csak kicsit...) Ahogy kitarul elotte az elet, a termeszet... Ez az ami szamunkra fontos: az egyuttlet, a jatek, a setak... Ugy dontottem, nem fogom tudatosan agyonzsufolni a jovoben sem a naptarunkat mindenfele programokkal... Teljesen jo program nekunk a kagylokereses, a kavicsdobalas, a homokozas, mokusleses, mas evszakban meg majd az evszak nyujtotta egyeb termeszetes es egyben olcso vagy ingyenes dolgok/programok is... 

Mindenkit szeretnek erre batoritani, ne essetek ketsegbe es ne doljetek be a kornyezetetek nyujtotta rossz erzestol, amely azt sugallja, azt hazudja, hogy ha nem jaratod a gyereket sportra, focira, balettra, nem tanul angolul mar 3 evesen es otthon vagytok egesz hetvegen, az nem jo... Dehogynem jo! A kicsiknek tarsasag kell, valaki aki teljesen ott van, a jelenlet erzese, a kozos jatek a legfontosabb, es ehhez nem kell jatszohazba menni. Sokszor a legjobb moka otthon meselni, rajzolni, epiteni vagy csak siman fekudni es beszelgetni, bujni, simogatni... :) 

Csatolok par kepet a mult heti "lassu", de boldog perceinkbol...

Az egyiken a kisvonattal keszulunk epp menni (amit mellesleg ingyen vehetunk igenybe, mert a tulajdonos ismerosunk es a parom segitett neki a kisvonat kipofozasaban tavaly...), a tobbi kep pedig a kozeli dombteton keszult, ahol a levendula-labirintus talalhato... 

Mennyire igaz, es milyen jokor jott... :)

Az autonkban ultem egyik nap, vartam a paromat es megszomjaztam... Szetneztem van-e valahol viz a kocsiban, hogy igyak egy kicsit... Nem sokra ra ezt az uveg vizet talaltam, amit a parom aznap vett es meg volt benne... Nem csak a szomjamat oltottam, de egy nagyon fontos megerositest-, egy uzenetet kaptam altala, amely igy szol: "Amikor keszek vagyunk pozitiv valtoztatasokra az eletunkben, megkapunk (bevonzunk?) mindent, ami a megvalositasukhoz szukseges..." Angolul alatta picit maskepp szol a szabad-forditas, de a lenyeg ugyanaz: segitenek nekunk (az Angyalok es Isten! Legalabbis en igy hiszem!), csak hajlandosagot kell mutatnunk, hogy keszek vagyunk az eletunkben pozitiv valtoztatasokat bevezetni! :) 

Miket NEM teszek (mar), hogy tobb idom-, penzem- es egeszsegem maradjon...

Sok szo esik arrol minden minimalista blogon, hogy az emberek mi mindent megtesznek a minimalizmus erdekeben, de csak hebe-hoba olvasni arrol, mit NEM tesznek (tobbe)...

Egy tegnap olvasott bejegyzes osztonzott arra, hogy en is osszeszedjek nehanyat azokbol a dolgokbol, amiket en magam sem teszek mar, es ezzel egyszerubb az eletem es tobb penzem is marad... A teljesseg igenye nelkul, felsorolok nehanyat, hatha valakinek jol jon otletadonak:

1) Hajvagas + hajfestes

Lany koromban volt olyan idoszak amikor evekig nem lattam a sajat hajszinem, mert mindig szoke voltam... Neha ez eleg gazul sikerult es inkabb "sarganak" volt mondhato, maskor voltam szep skandinavszoke-feju, de alapvetoen kb. 17 eves korom ota, mindig szoke voltam... 

Amikor terhes lettem a kisfiammal 2012 elejen, meg akkor is szoke voltam, de onnantol, hogy a teszt kimutatta a varva-vart tronorokos erkezeset, mar nem festettem tobbe, mert nem akartam, hogy mergekkel karositsam kicsiny magzatom, akarmennyire is mondogattak, hogy nem art neki... Nem kockaztattam... Aztan jott a nagy depis idoszak szules utan, es ha jol emlekszem valamikor akkoriban meg egyszer befestettem, de az volt az utolso... Aztan lenott... Le is vagattam jo sokat tavaly osszel (2015 oktobereben) belole, es azota nem nyult hozza sem fodrasz, sem en, sem baratno aki szivesen vallalkozna ra, hogy befesse... Egyszeruen jol vagyok igy, a sajat hajszinemmel, hosszabb hajjal, amitnek esetleg evente 1-szer vagatok a vegebol es mar frufrum sincs, amit mindig vagdosni kellene, mert belelog a szemembe... 

Ezzel nem csak idot takaritok meg, de nem keves penzt is es meg az egeszsegemnek is jobb igy...

(A fiukat is en nyirom, igy mar apa sem jar fodraszhoz es a ketesfelevesem sem odzkodik mar annyira a hajnyiro hangjatol...) :) 

2) Konyvvasarlas, ujsagok, magazinok

Konyvet ugyan szerettem volna venni nemreg, megpedig a KonMari modszerrol szolot es Kim John Payne: Egyszerubb gyermekkor c. konyveit, de ugy alakult, hogy az elsot anyukamtol megkaptam nevnapomra, a masodikat egy baratnom vette meg es kuldte el ajandekba... Ugyhogy azt hiszem elmondhatom, hogy nem vettem mostanaban konyvet es ha tehetem nem is veszek, inkabb kolcsonkerek, vagy kiveszem konyvtarbol, ha valami nagyon erdekelne majd...

Jelenleg a nagy konyv-KonMari utan alig maradtak konyveim, sokat eladtam, nehanyat elajandekoztam, es az eladottakbol bejovo forint alapu bevetel jol fog jonni osszel, amikor hazalatogatunk Magyarorszagra... Ezek eladasaban szinten egy kedves baratno-, hasonlo szemleletu segitokesz ember segit folyamatosan, mert ha sikerul valakivel hazakuldenem (jelenleg epp a szuleim visznek egy adaggal haza es adjak at eladasra...), akkor emlitett szemely :) segit eladni, elviszi antikvariumba, meghirdeti vagy eladja bolhapiacon ami maskepp nem kel el... Ezek mar tovabb nem gyujtik itthon a port a polcon, viszont lesz beloluk koltopenz a magyar napjainkra... 

Ujsagot nem olvasunk, magazinok kozul jart a Lydia, ami evente 4-szer jelenik meg, de mar tovabb nem tartok ra sem igenyt, es egy itteni evangelizacios lap, amire elo vagyunk fizetve, de mar csak januarig... Utana ezt sem kerjuk tovabb...

3) Autovezetes

Vicces... 20 eves koromban annyira akartam "jogsit", mert akkoriban meg meg az elott is "mindenki" az ismeretsegi koromben autosiskolaba jart vagy eppen a frissen szerzett jogositvanyaval "villogott"... Meg a Diakhitelt is felvettem az utolso korben, hogy kifizethessem, de nagyban tamogattak a szuleim is ezt a hobortomat... Aztan nagy nehezen le is vizsgaztam, vezettem egy kicsit, de rutint meg nem szereztem, amikor rajottem, hogy nincs is MIT vezetnem, mert amikor apukam vett egy uj autot eladta a piros Daciat, amit egy kis ideig vezetgettem... Ugyhogy az esely, hogy belejojjek, egy nap elozetes bejelentes nelkul elment Romaniaba... :( 

...Aztan megismertem a jelenlegi ferjemet 2004-ben, aki szuletett minimalista es nagyon elegedett barmivel, legszivesebben semmi ujat nem venne, tud beosztani es tud(ott) takarekosan elni (mielott en belekerultem a "kepbe" es mindent a feje tetejere allitottam, ahelyett, hogy en alkalmazkodtam volna... (A mai eszemmel mar sok mindent maskepp csinalnek, de akkor 23 evesen meg olyan sok mindenre vagytam (sok vagyam targy-formaju volt, materialis...), viszont nem banom, nincs buntudatom mar emiatt, hiszen az ember valtozik, es en akkor olyan voltam, de meg jo, hogy mar nem vagyok... A lenyeg, hogy a valtozas eljon, elobb vagy utobb...)) Szoval annak idejen egy 1986-os 2-es VW Golfunk volt egeszen 2012-ig, amikor 350 euroert eladtuk, mert jott a golya es vele egyutt az aposom nekunk adta fiatalabb (es biztonsagosabb) autojat egy VW Borat, amit a mai napig vezetunk (vagyis csak a ferjem...) En azota sem vezetek... A Golfot meg neha vezetgettem, foleg autopalyan, ahol nem nagyon kellett figyelni, de lenyegeben nem vezettem, mert mindig talaltam kifogasokat, melyek szerint itt "tul szukek" az utcak, es "tul hulyen" vezet mindenki... Ezzel parhuzamosan sokaig bantott, hogy miert vagyok en ilyen "bena" es bezzeg ha vezetnek, elmehetnek egyedul is ide vagy oda, de ez nem tortent meg, a magyar jogsim lejart, es lejart az itteni is pont amikor terhes voltam es akkor megint jo okom volt lebeszelni magam a jogsi meghosszabbitasarol (ami itt jo penzbe kerul, illetve az azt megelozo orvosi vizsgalat, amely azert szukseges, mert szemuveges vagyok...), mondvan, hogy "most ugysem vezetek egy darabig", legalabbis amig kicsi lesz a baba stb. Nos: a baba mar majdnem 3 eves, es meg mindig nincs jogsim, de ami valtozott e teren, hogy mar nem is hianyzik... Ugyis egyutt jarunk, ha megyunk valahova, tehat apa vezet, es mar ugysem vonz a "shoppingolas", amire regebben ugy vagytam, tehat mar nem akarok egyedul elmenni vasarolni, mert nincs szuksegem tobb cuccra... :) Egy gonddal kevesebb, viszont jo sok penzzel tobb (marad meg), mivel nem igenylek masik autot, nem koltok uzemanyagra tobbet, mint amennyit egyutt elfurikazunk, ha havonta egyszer elmegyunk egy nagyobb varosba bevasarolni, es mindezekre eleg ha egy sofor van a haznal: a ferjem! :) 

...Vegul pedig az egeszsegemnek is jobb, ha biciklivel vagy gyalog megyek a kozelben boltba vagy postara... 

4) Sminkeles

Na ezt us nehezen tudtam volna elkepzelni nehany eve, hogy en egyszer kimegyek setalni szempillaspiral nelkul... Talan csak a fiatalsag-bolondsag miatt gondoltam igy, vagy kisebbrendusegi komplexusaim miatt, amiket aprankent-, de levetkoztem lassan... Ma mar abszolut nem zavar, hogy nem vagyok kisminkelve... Annyival konnyebb, olcsobb es egyszerubb... 

Eloszor kb.2 eve adtam oda az osszes sminkcuccomat (es rengeteg volt!) az osszes nyaklanc-karkoto, fulbevalo kisereteben egy baratnomnek, hogy hasznalja egeszseggel, nekem mar nem kell... Akkor mas motivalt: a szerenyseg... Szerettem volna "bibliai no" lenni, Istennek tetszo, es ott szepen le van irva, hogy ne fessetek az arcotokat stb.stb. Erre most nem terek ki reszletesen, de ugy erzem ez is egy jo dontes volt... Azota tavaly osszel vettem Magyarorszagon egy szempillaspiralt, egy szajfenyt es meg nehany sminkcuccot, de mindenbol csak egyet, mert fenykepeszhez keszultunk es ugye semmi ilyesmim nem volt... Na, ha a mai eszemmel tartok ugyanott, akkor erre az alkalomra (kisfiam szulinapi fotozasa elott) kolcsonkerek egy kis sminket valakitol, vagy atmegyek valakihez kisminkelni magam... Most, hogy megvan ez a nehany sminkcucc, iden erre mar nem kell koltenem, de ahogy lejar a szavatossaguk, mar ezeket sem potolom... Legalabbis nem sajat zsebbol... (Mert neha kapok ajandekba is, de azzal majd akkor meglatom, hogy mit teszek: vagy tovabbajandekozom, vagy egy sz.p.spiralt megtartok, ha nagyon raferne a fejemre egy kis "elet"...)

5) Ruhavasarlas

Tobb okbol is bojkottalom: nem szeretem az uj ruhak festekszagat, nem kivanok vagyonokat kolteni uj cuccokra, amikor annyi jo allapotu ruhanemu kaphato second hand boltokban is, nem akarok kornyezetszennyezo lenni tovabb es nem akarok reszt venni a kisgyerekek dolgoztatasaban, akik fillerekert robotolnak tavoli gyarakban, ahol "nekunk" uj divatos ruhakat varrnak, hogy ehen ne halljanak es meg sem fizetik oket rendesen... A Bibliaban is az all, hogy ne aggodjunk afelol, mit vegyun fel, mibe oltozzunk stb. Meg az is, hogy ha van ket kabatod, az egyiket add oda raszorulonak, olyannak akinek nincs... Nos, ezt teszem. Kapszula gardrobom meg nincs, de kb. 70 db ruham van, alsonemu nelkul... Mivel jelenleg haztartasbeli anyuka vagyok aki nem nagyon jar olyan helyeken, ahol valahogy "ki kell nezni", a kovetkezo 5 evben nem is tervezek ruhat venni... Hasznaltat sem... Ha kapok (mert neha kapok baratnoktol, kulfoldi nagyneneimtol...), akkor egy jon-egy megy... :) Viszont mar soha nem akarok dugig teli ruhasszekrenyt, csak annyit, amennyire valoban szuksegem van... Annyit, ami eppen eleg...

6) Plazakba jaras

Regebben szerettunk hetvegente elmenni vasarolgatni, es rendszerint mindig akadt egy-egy uj darab amit hazahoztunk, ami vagy ruha volt, vagy cipo, amire szuksegem sem volt, csak ugy megtetszett, vagy egy diszparna, vagy muanyag doboz, konyhai eszkoz, kozmetikum, mert miert is ne tartalekoljunk, hiszen mar csak fel flakon samponunk van... 

Ma ilyen helyekre is csak ritkan megyunk, max. ha van valami erdekes program a gyereknek... Pl. nemreg a Lego kiallitas is egy nagy "mall"-ban volt, de a sok csili-vili uzlet ellenere, nem koltottunk semmit! Be sem mentunk egyikbe sem...

7) Ettermekben eves

Na jo, neha elofordul, de ha nem erunk haza evesidoben es ehesek vagyunk, elso korben mar nem a pizzeriakat valasztjuk, hanem veszunk valamit az egyik peksegben es "kibirjuk" hazaig... Ez mar haladas, ahhoz kepest, hogy amikor nehany eve a konyhankat renovaltuk es nem volt hol fozni, enni, akkor minden nap etteremben ettunk!!! Anyam! Mai szemmel visszanezve ez mekkora pazarlas volt... 

Neha belegondolok, hogy ehhez a gondolkodasmodhoz fel kell noni vagy hogy van ez? Fiatalon az ember olyan konnyelmu... De vajon mindenki? Vagy csak mi voltunk ilyenek? Persze itt konnyu elcsabulni: mediterran izek, tengerparti ettermek, kiulos teraszok amerre csak nezek, foleg, mivel a konyhanelkuli-eletunk eppen nyarra esett, amikor minden ilyen hely nyitva all es csabit...

Na, egy szo, mint szaz: ennek is vege! Az egeszsegesebb taplalkozas fele tendalunk, meg akkor is, ha az nem feltetlenul izletes es inycsiklando, hanem eppenseggel eleg zold es husmentes, de mire minden fejlodes, ha kozben az egeszsegunk szenved hianyt??? (Kulon irok majd a taplalkozasi szokasaink folyamatban levo valtoztatasarol is nemsokara...) 

8) Nagy "felhajtas" (unnepek elott)

Regebben mindig szerettem nagy bulikat, osszejoveteleket szervezni, meghivni itt elo magyarokat hozzank, ennek erdekeben napokig kepes voltam keszulodni, fozni, sutni, salatahoz valokat vagdosni neha ferjem segitsegevel, neha teljesen magam es "ellattunk" vagy 10-15 embert is alkalmankent... 

Hat ma ezert en magam vennem a sajat fejem, mert: 

1) miert kellett ennyi penzt eltapsolni masokra, holott ha jol beosztottuk volna, ma mar lenne egy kis felretett penzunk is talan... 

2) Ma (kb. 4-5 evre ra) ezek kozul az emberek kozul max. 2 oszinte baratunk maradt... Egyszeruen nem illettunk ossze a tobbseggel, mert nem erdekel ami oket erdekli, nem vagyunk vaganyak, nem uszunk a penzben es nem akarunk mindenkinel jobbak es tobbek lenni, vagyis targyi dolgokkal villogni... Eltunt majdnem mindenki, akire annyi penzt es energiat fecsereltem annak idejen... 

...Az unnepek is eleg stresszesek voltak eddig, mert ugy neveltek, hogy kell a tobb fele suti Karacsonykor es illik nagy szulinapi bulit is csinalni, de idovel alabb hagytam ezzel is, mert itt konkretan csak mi harman vagyunk akik igyekszunk szerenyebb eletvitelt folytatni es anyosomek, akik meg inkabb frugalisan elnek (es ezert is van nekik egy kis felretett penzuk, ami nekunk ki tudja mikor lesz vagy lesz-e valaha...), nincs nagy tarsasagunk, kinottunk abbol, hogy ajandekokra vagyunk, ezert az unnepek is csendesebben telnek, bekesebben, maganyosabban, de meghitten...

Tavaly Karacsonykor viszont elszallt velunk a lo, vagyis foleg velem, meg a messzi rokonsaggal... Talan mert ez volt az elso olyan Karacsony, hogy a fiam mar erti a dolgokat, de akkor es ott ugy dontottem, hogy ilyen "most az egyszer van, de a jovoben soha tobbe"... Tul sok volt mindenbol... Tul sok jatek, tul sok holmi, veluk egyutt tul sok szemet... Szalagok, csomagolopapirok, tul sok elkoltott penz... Ugyhogy iden mar idoben elkezdem a csaladot kerlelni, hogy se a gyerkoc oktoberi szulinapja, sem a Karacsony ne legyen tobbe ilyen anyagias. Max. 1 db ajandekot kaphat, nem tobbet. Legszivesebben azt kernem, hogy a szulinap is inkabb elmeny legyen es ne ujabb kacat-gyujtemeny, de tudom, hogy akik szuletesuk ota gondolkodnak egy bizonyos modon, azokat nehez megvaltoztatni, es nem is akarok senkit megserteni, ezert a kompromisszum annyi lesz, hogy mindenki 1 kis dolgot adhat, de nem varjuk el meg azt sem. 

9) TV nezes

Amiota ugy alakitottuk, hogy apa alszik a haloszobaban egyedul (vagyis a TV-je tarsasagaban), azota megvan a lehetosegunk, hogy a fiam meg en meseket olvassunk, konyveket nezegessunk az o szobajaban, ahol mi ketten alszunk... Lehet most megszoltok paran, hogy ez igy nem helyes, de az anyai oszton es a faradtsag miatt ezt talaltuk a legjobb megoldasnak, ha elvonulunk es egyutt alszom a kicsivel, legalabbis amig nem lesz nagyobb es mar nem szoptatom... Igaz, 2 eves es 7 honapos es meg szopik!!! Tudom, hogy erre is vannak ervek es ellenervek is, de nem erdekel senki mas velemenye, csak az amit osztonosen helyesnek erzek... 

Apa szeret tevezni este, en meg szeretnem teljesen kiiktatni az eletembol, es halas vagyok, hogy nincs nappalink, ahol lenne meg egy tv... A gyereknek nem kell a sok eroszakos akciofilmet latnia, viszont annal jobb nekunk olvasgatni es tanulni egyutt... Apa meg talan idovel rajon, hogy mit veszit es csatlakozik hozzank vagy kihuzza a TV-t... :) (Jo hir, hogy mar nincs olyan draga teveelofizetesunk, mint regebben a MaxTV volt, most van osszesen 5 csatorna es be kell ernie azzal, amit azok sugaroznak... En viszont a gyerkoccel ebbol a sugarzasbol nem kerek!)

10) Ovodaba es munkaba jaras

Lehet vitatkozni... De nem erdemes... :)

Nalunk nem kotelezo az ovoda, ezert nem adjuk be, amig nem muszaj. Iskola elott 1 evig kotelezo egy iskolaelokeszitobe jarni 1 evig, de az meg odebb van, addig pedig en nem dolgozom (illetve de, csak otthonrol...), a kicsit pedig nem adom be a helyi "vaddisznokepzobe", mert aki ismeri a deli mentalitast tudhatja, hogy nem egy csendes-bekes nep a dalmat, mint ahogy az olasz vagy a gorog sem az, es tobb negativumot latok-hallok mar most a helyi ovirol, ami nem tetszik, ezert orommel foglalkozok vele en magam, un-schooling, homeschooling, vagy hivjuk ahogy tetszik... A helyi ovisok nem is jarnak ki setalni, vagy csak ritkan, udvaruk nincs... :( Benn orditanak orakhosszat, nincs veluk foglalkozas, csak ugy ott vannak es jatszanak, ki ahogy tud... Minden nap adnak nekik cukorkat es egeszsegtelen majkremes kenyeret meg ilyenek... Ezzel szemben en sokat vagyok kinn vele, eletre nevelunk, lassan elunk, igyekszunk nem sietni soha, csak ha nagyon nyomos oka van, hogy gyorsabban kell haladnunk... Friss levegon vagyunk, kavicsokat dobalunk a tengerbe, tavasszal spargat keresunk az erdoben, viragot szedunk es kerteszkedunk... Szocializacio ide vagy oda, nekem ez meg mindig jobb, mint beadni az onbizalomteli-dalmatgyerekkepzobe, aminek bar pozitivuma, hogy tud majd ervenyesulni az eletben, mert onbizalma a plafont verdesi meg a "ki ha en nem" hozzaallas, en inkabb megis egy empatikusabb, egyutterzo lenyt szeretnek belole nevelni, aki erti, hogy vannak mas velemenyek is, de nem hurrogja le az osszes olyan otletet, etelt, tervet vagy mast, ami nem helyi sajatossag vagy helyi szokas... Minden erommel azon leszek, hogy vilagjaro-, kirandulo-, termeszetszereto embert neveljek belole, aki bar szereti a hazajat, de nem Dalmacia szamara a vilag kozepe... Ezert megeri itthon lenni es "nem csinalni semmit" (ahogy sajnos sokan latnak engem, de mar nem erdekel, mert ugysem tudom ugy elmagyarazni az erveimet, hogy felfogjak akik nem igy gondolkoznak...) A kevesebb neha tobb, sot! Errol szol a minimalizmus is... 

Es eppen ezert "aldozom" az iskolakezdesig a kovetkezo 5 evet arra, hogy egyszeruen eljunk, jatsszunk, setaljunk, elvezzuk az elet szepseget, a termeszet kozelsegebol meritsunk erot es oromet, mert ezek a valodi ertekek... Kevesebb muanyag jatek, tobb kinti tevekenyseg... S pontosan ezert nincs szuksegem sok holmira, mert elvagyok a "rongyosabb" ruhaimmal is itt, nem kell kosztum, magassarku, fo a lezserseg es a kenyelmes labbeli, az egeszseges etelek, csomagolasmentesen, sajat kertbol, vagy eppen a nagypapa fogta tengeri halak az antibiotikumozott emlosallatok fogyasztasa helyett... 

Nehol kicsit eltertem a tematol, es eleg szubjektivre sikeredett, de a lenyeget le tudja szurni aki le akarja... :)